Telnek a napok, szinte suhannak mellettem, sajnos a kilók nem annyira mennek, mint szeretném, de az is tény, hogy többet is tehetnék az ügy érdekében.
Sajnos lebetegedtem, így leginkább az ágy az ami vonz és nem a mozgás, az ágy viszont, csak a zsírpárnáimnak jó és annak, hogy "pihe-puha" mami maradjak, amit nem akarok. Alig várom, hogy jobban legyek, ne köhögjek, szeleljen az orrom, mert akkor már tudnék kicsit többet is mozogni, de így... talán jó kifogásnak tűnik és talán az is, de egyszerűen olyan rossz a közérzetem, hogy nem megy. Már előre félek a hétvégi mérlegeléstől.
Egyébként a szombati mérlegelés eredménye minusz 40 dkg ami nem rossz, de azért van még mit javítani rajta. Miért van az, hogy olyan gyorsan és egyszerűen felkúsznak ezek a fránya kilók, amikor viszont le akarja adni az ember, meg kell szenvednie érte rendesen. Bár talán felfogás kérdése is az egész, hiszen vannak olyanok, akik nem mint fogyókúra gondolnak erre az egészre és bizonyára jobban is megy nekik, mint nekem. Talán ha én sem fogyókúraként gondolnék az egészre, talán, ha életmódváltásként élném meg és nem görcsölnék rá, dehát vhogy így vagyok kódolva, nem tudok nem görcsölni rajta.
Most sajnos nem hoztam receptet, mert sajnos alig aludtam és továbbra is beteg vagyok, de ezt most nézzétek el nekem, legközelebb duplázok és két receptet is megírok, addig is égjen a zsír!!! :o))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése